Az ispán (megyésispán) eredetileg a megyék élére állított királyi tisztségviselő. Az 1290:3 tc. szerint csak nemes ember tölthette be ezt a tisztséget. A középkorban a megyésispánságok jelentős részét országos vagy udvari főméltóságok viselték. A megyésispánt a király nevezte ki meghatározatlan időre. A XIV. század közepéig authentikus pecséttel rendelkezett, és az ország bárói közé számították. A megyésispánok főispán elnevezése csak a XVI. század elejétől vált általánossá. A főispán a középkorban a király előtt tette le esküjét. A XVI. századtól a vármegyék megkövetelték, hogy az eskütétel előttük történjen. II. József idejében (1785-1790) szünetelt a főispáni állás, helyette királyi biztosok töltötték be a tisztséget. A XIX-XX. században többször is változtattak a tisztség tartalmán, de fő funkciói megmaradtak: a főispán az állam képviselője volt a törvényhatósági közigazgatásban, akit ekkor már a belügyminiszter előterjesztésére az uralkodó nevezett ki, és a törvényhatósági közigazgatásban a főispán volt a törvényhatósági közgyűlések elnöke. A tisztséget 1950-ben megszüntették.

Az alispán a megyésispán, illetve a főispán – azzal magánjogi viszonyban álló – helyettese, a megyei hierarchiában az utána következő tisztviselő. Kezdetben csak bíráskodási funkcióiban helyettesítette az ispánt. Az alispán (vicecomes) elnevezés a XIV. században vált általánossá. Kinevezése a megyésispán joga volt, aki többnyire familiárisi szerződésben kikötött feltételek mellett tetszése szerinti időre alkalmazta. Az 1291:4 tc. tiltotta meg a nem nemesek kinevezését erre a tisztségre. A XIV. század végére már az alispán elnökölt a megyei törvényszékeken, gyakran helyettesítette urát, a megyésispánt a közgyűléseken. Számuk nem volt meghatározva, rendszerint egy-kettő, de néha három-négy is lehetett. Mátyás uralkodásának idejére (1458-1490) válik jellemzővé az a későbbiekben meghonosodott gyakorlat, hogy a megyebeli nemesség befolyással bírt az alispán megválasztására. 1504-ben rendelték el, hogy az alispánt a vármegyei nemesség megegyezésével nevezze ki a főispán, majd az 1548:70. tc. kimondta, hogy az alispánt a vármegye nemessége válassza. Ettől kezdve az alispán volt a vármegyei közigazgatás feje, aki mint a vármegye közönsége által hat évre választott legfőbb tisztviselő már nem volt a főispánnak alárendelve, hanem önállóan intézte a megyei közigazgatást. Számuk továbbra is általában kettő, ritkábban három volt. Bár a XIX. század második felétől a XX. század közepéig terjedő időszakban a vármegyei hivatalok jelentősége csökkent, az alispánok a közigazgatás fejeiként komoly hatással voltak a megyék közéletére, és mint Somogyban is tapasztalhattuk, az alispánok sokoldalú tevékenysége és lokálpatriotizmusa meghatározta megyénk arculatát, fejlődését.

Somogy vármegye ispánjairól 1266-tól vannak pontos adataink A középkori ispánokat okleveles említések alapján tudjuk beazonosítani. Tevékenységük pontos időhatárait nem ismerjük, csupán az adott forráshely idejét jelöljük.

1294-1299. Héder nembeli Ivánka

1301-1309. Kőszegi Henrik főispán

1310-1316. Kőszegi János

1316-1318. Szécsi Pál

1319-1324. pozsegai Gilétfi Miklós

1325. Felsőlendvai Miklós

1325-1328. Ákos nembeli Mikcs

1328-1333. Druget János

1333-1336. Jolsvai Leusták

1336. Paksi Olivér

1336-1340. Jolsvai Leusták

1340-1349. Frangepán Bertalan

1349-1362. Paksi Leusták

1362-1367. Paksi János

1371-1374. Vásári Tamás

1374. Nelipčić Iván

1375-1376. Ostfi János

1387-1392. Lackfi István

1394-1395. Dabiša István

1395-1401. Kanizsai István

1405. Szerdahelyi Ders Márton

1409-1413. Marcali Miklós

1413-1422. Marcali Dénes

1427-1444. Marcali Imre

1440-1444. Marcali János

1441-1444. Marcali György

1444. Marcali István

1444. Tamási Henrik

1444-1458. Újlaki Miklós

1449-1458. Marcali János

1460. Újlaki Miklós

1470-1474. Marcali László

1479. Korotnai János

1480. szenterzsébeti Forster György

1481-1490. Korotnai János

1490-1493. Derencsényi Imre

1493-1505. Butykai Péter

1505-1534. Báthory György

1516-1530. Báthory István

1532-1566. Báthory András

1535-1543. Török Bálint

1545-1552. Tachy Ferenc

1552-1555. Kányaföldi Kerecsényi László

1556-1561. Horváth Márk

1563-1566. Báthory András

1567-1584. Báthory Miklós

1569-1570. Báthory György (Báthory Miklóssal együtt)

1573-1584. Báthory István (Báthory Miklóssal együtt)

1585-1605. Báthory István (egyedül)

1605-1643. Bánffy Kristóf

1644-1645. Bánffy István

1645-1664. Zrínyi Miklós

1670-1683. Esterházy Ferenc

1683-1691. Zrínyi Ádám

1691-1703. Esterházy Gábor

1703-1734. Nádasdy Tamás

(1731-) 1734-1740. Sigray József.

1740-1747. Patachich Sándor

1747-1772. Batthyányi Károly

1772-1785, 1790-1798. Sigray Károly

1785-1786. Széchényi Ferenc (királyi biztos)

1786-1790. Splényi József (királyi biztos)

1798-1811. Széchényi Ferenc

1811-1821. Teleki László

1822-1830. Sigray József

1831-1845. Kaposmérei Mérey Sándor

1845-1848. Czindery László

1848-1849. Nádasdi Sárközy Albert

1860. Jankovich László

1861. Mérey Károly

1865, 1867-1886. Jankovich László

1886-1892. Vizeki Tallián Béla

1893-1906. Vizeki Tallián Gyula

1906-1910. Kapotsfy Jenő

1910-1917. Makfalvy Géza

1918-1919. Széchényi Aladár

1919. Svastics Nándor (kormánybiztos)

1920-1926. Sárközy György

1926-1931. Keresztes-Fischer Ferenc

1931- 1935. Szapáry Lajos

1935-1938. Igmándy Hegyessy László

1938-1939. Nagybarcsai Barcsay Ákos

1939-1944. Széchényi Endre

1944-1945. Szathmáry Lajos

1945-1946. Vidovics Ferenc

1946-1947. Fekete Tibor

1947-1950. Bobánovics Jenő

1266. Ders fia: István, alispán.

1294. Pál alispán, aki Héder nembeli Ivánka főispán alispánja volt.

1298-1299. Péter ispán, Ivánka alispánja.

1303-1322. Miklós mester alispán.

1322. István alispán.

1322. Pál alipán.

1325. Rádi Márk alispán

1328. Tamás alispán.

1336. Pál

1342-1343. Endryo, Frangepán Bertalan alispánja

1346-1349. Konth, Frangepán Bertalan alispánja

1353-1361. Nagy Pál Paksi Leusták alispánja.

1367. János.

1372. Zalai György Vásári Tamás alispánja.

1375-1376. Herbord

1383. Misserof László

1384. Athinai István

1384. Kisbándi Miklós

1390. Hetyei János

1394-1396 Nagy Domonkos

1397-1400. Chernel István

1405. Pál

1407. Szentpéteri Kiss György

1409-1410. Garázda Dénes és Kalaznói László

1410. Acsai György és Acsai Péter

1412. Sulyok Miklós és Szilágyi Gergely

1418. Kürtösi Gergely, Vityai Balázs, Sulyok Miklós

1418-1421. Garázda György

1421. Krewz Miklós

1424. Szentlászlói Mihály

1427. Kutasi Gergely és Keszői György

1428-1430. Gellyei János

1428. Osztopáni Péter

1428-1430. Jánosi István

1429. Garázda… és Bicskele Imre

1430. Berkesi János

1433. Oroszi János és Szakadáti Balázs

1435. Perneszi Pál és Zicsi Balázs

1435-1437. Vityai László és Osztopáni Zöld Péter

1443. Derecskei István Marcali György alispánja.

1444-1446. Perneszi Pál Marcali Imre alispánja.

1444, 1450. Fajszi Miklós Marcali Imre alispánja.

1444-1446. Laki Thúz Péter Újlaki Miklós alispánja

1444, 1449. Berekfalvi Zopa Péter Újlaki Miklós alispánja

1444, 1452-1454. Endrédi Somogyi Imre Újlaki Miklós alispánja

1446, 1450. Mesztegnyői Szerecsen György Újlaki Miklós alispánja

1449. Torvaji Ugron Imre Újlaki Miklós alispánja

1452-1458. Dombai Miklós Újlaki Miklós alispánja

1452-1455. Szentgyörgyi Vince Tamás Újlaki Miklós alispánja

1453. Szerecsen György és Fajszi Miklós

1454. Endrédi Somogyi Imre, Dombai Miklós és Szentgyörgyi Vince Tamás

1455. Dombai Miklós és Szentgyörgyi Vince Tamás

1458. Dombai Miklós és Laki Thúz Miklós

1460. Alapi András és Szentgyörgyi Vince Tamás

1463. Mesztegnyői Szerecsen György, Torvaji Ugron István és Korotnai János

1467. Billyei György és herántfalvi Heránt Péter.

1468. Billyei György és kölkedi Sós Balázs

1468. siklósi Kakas Mihály, Körtvélyesi Miklós és kölkedi Sós Balázs

1469. szenterzsébeti Forster György és kölkedi Sós Balázs

1470. Laki Márton és Kis Mihály

1473. Dombai Miklós és siklósi Kakas Mihály

1474. Dombai Miklós és Bajoni Balázs

1475. Fajszi Gergely, Varaszlói Mihály és Gellyei Ferenc

1476. Andyas zákányi várnagy és Orczi Péter

1476. bári Rácz Miklós és Megyeri Miklós

1480. bári Rácz Miklós és besenyői Nagy Tamás

1480-1481. bári Rácz Miklós és Varaszlói Mihály

1483. bári Rácz Miklós, besenyői Nagy Tamás és kékcsei Porkoláb Balázs

1486. szenterzsébeti Szólát Lőrinc és zágorhidai Tárnok Gáspár

1487. szenterzsébeti Szólát Lőrinc és Recski István

1488. Recski István, nagyvölgyi Fosztó Péter és Szentbenedeki Péter

1490. Recski István, nagyvölgyi Fosztó Péter és Gellyei László

1491. Billyei Péter

1492. Billyei Péter, Tőli Imre és Derzsi Kelemen.

1493. Gordovai Fáncsy János, Gellyei László és Andocsi János

1494. ági Horváth Péter, Gellyei László és Andocsi János

1495. ági Horváth Péter és Andocsi János

1496. ági Horváth Péter, Gellyei László és Andocsi János

1498. ági Horváth Péter és Kürtösi Izsép János

1499-1500. Kürtösi Izsép János és herántfalvi Heránt Bertalan

1501. Kürtösi Izsép János

1501. Kürtösi Izsép János, Kutasi Balázs és Gellyei László

1504. Kürtösi Izsép János és túri Szántai János

1505-1508. Fajszi János

1509-1514. túri Szántai János és Keresztúri Benedek

1515. Perneszi Miklós és túri Szántai János

1516. Perneszi Miklós

1519. Fajszi János és Perneszi Miklós

1520-1523. Fajszi János

1524. endrédi Somogyi ferenc és Keresztúri Benedek.

1617. Eördögh Simon és Pethő Gáspár

1625. Osztopáni Perneszi Ferenc

1639. Nádasdy Darabos László és Osztopáni Perneszi Ferenc

1648. Nádasdy Darabos Miklós és Osztopáni Perneszi Ferenc

1660-1661. Széplaki Botka Ferenc

1661. Lipics Márton

1673-1675. Sándor Gergely

1673-1675. Chernel Mihály

1695-1703. Bezerédy István

1703. Gábor György

1703-1709. Szegedy Pál

1708. Sankó Boldizsár

1708-1709. Lengyel Miklós

1709. Bessenyey László

1710-1727. Madarász László

1713. Sankó Miklós

1727-1736. Festetics Kristóf

1736-1748. Somssich Antal

1748-1759. Zalapatakai Nagy János

1759-1770. Vizeki Tallián János

1770-1785. Vizeki Tallián Gábor

1785-1790. Paiss Boldizsár

1790-1800. Gaál László

1800-1807. Inkey Károly

1807-1813. Csapody Gábor

1813-1824. Kováts Antal

1824-1830. Somssich Pongrác

1830-1840. Czindery László

1840-1848. Sárközy Albert

1848-1849. Mérey József

1849. Vizeki Tallián János

1849. Berzsenyi Farkas

1860. Mérey József

1861. Bernáth József

1865, 1867-1889. Csépán Antal

1889-1893. Vizeki Tallián Gyula

1893-1903. Maár Gyula

1904-1907. Sárközy Béla

1907-1919. Kacskovics Lajos

1919-1928. Vizeki Tallián Andor

1928-1945. Stephaich Pál.

1946-1948. Tömpe István

1948-1950. Horváth János

Kiemelkedő szerepet játszó főispánok és alispánok:

1444-1458, 1460. Újlaki Miklós

Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán a XV. század közepén szerezte meg a kaposvári várat, amely ekkor már stratégiailag igen fontos volt. Újlakiék hatalmi központját, Székesfehérvárt, illetve a Balatontól északra fekvő Újlaki-birtokokat és a Szlavóniában lévő macsói bánságát Somogy megye kötötte össze. A megyének a fekvéséből adódó fontossága határozta meg a szívében fekvő, addig jelentéktelen újvári vár további történelmi szerepét. Mindemellett egyértelművé vált, hogy a törökök elleni harcokban is kulcsszerepe lesz Kaposvárnak. Ezt ismerte fel Újlaki Miklós és ezért ragaszkodott somogyi pozícióihoz. A déli végek őrzése szempontjából Kaposújvár várának jelentős szerepe volt. Biztonsága érdekében mindent megtett az Újlaki család, ugyanakkor a szomszédos birtokosokkal szembeni hatalmaskodástól sem riadt vissza.

1645-1664. Zrínyi Miklós

Szigetvár hősének, Zrínyi Miklósnak (1508-1566) dédunokája, a költő és kiváló hadvezér Zrínyi Miklós (1620-1664), aki Zala és Somogy megye örökös főispánja volt. Győzelmeivel európai uralkodók csodálatát és elismerését vívta ki.

1860, 1865, 1867-1886. Jankovich László

Az Októberi Diploma kibocsátását követően Somogy vármegyében szintén megkezdték a megyei önkormányzat újjáépítését. Jankovich László kapott főispáni megbízatást, aki - jelzés értékűen - a decemberi közgyűlésre valamennyi 1848-ban megválasztott bizottmányi tagot meghívta. A neoabszolutizmus évtizedeiben - mindennek ellenére - Somogyban is megindult a modernizálódás. A pénzintézetek mellett az iparosok és kereskedők száma is gyarapodott. A mezőgazdaság és a kereskedelem számára rendkívüli jelentőségű lett a 1861-ben átadott Déli Vasút. Nőtt a postautak száma, fontossága és forgalma, egyre több út kapott burkolatot. A megye nagybirtokosai az 1850-es évek második felétől kezdték újraéleszteni a vármegyei gazdasági egyleteket. Ennek lelke, vezére Jankovich László volt. Köréje csoportosultak a vármegye nemes családjai, akik "tettek, búzdítottak és vigasztaltak, akik a hazaszeretet megőrizték, a lelkesedést elaludni nem engedték, a közszellemet fenntartották a legnehezebb napokban" - írta Roboz István.

1885-ben nagy ünnepe volt a vármegyének. November 3-án tartott díszközgyűlésen köszöntötték Jankovich Lászlót, főispánsága negyedszázados évfordulója alkalmából. Az ünneplésében Somogy vármegye egész közönsége pártállástól függetlenül részt vett. Széchényi Ferenc indítványára ezt a napot, az ünnepség lefolyását, s így Jankovich emlékét, megörökítették a jegyzőkönyvbe, majd díszes albumot ajándékoztak neki, a vármegye összes tisztviselőinek fényképével.

1824-1830. Somssich Pongrác

Az 1786-ban Somogysárdon született Somssich Pongrác 1811-ben már szolgabíró volt. A vármegyei gyűléseken tartott beszédeivel korán felhívta magára a köz figyelmét. Az 1820-as évek elején a nemzeti ellenállás idején szinte az egész Dunántúl őt tekinti a „patrióták” egyik vezérének. Alispánná választása a vármegyei ellenzék győzelmét jelentette. 1825-től országgyűlési követ, 1830-tól alnádor, 1833-ban királyi személynök, 1836-ban pedig Baranya vármegye főispánja lett, 1845-ben pedig grófi rangot kapott.

1928-1945. Stephaich Pál.

A XX. század első felének nagyformátumú alispánja Stephaich Pál (1928-1944) volt. Tevékenysége alatt a megye nagy infrastrukturális változáson ment keresztül. A megyei levéltár első emeleten látható bútorzat és a címeres üvegablakok is az ő személyes indíttatásának és közbenjárásának köszönhetőek.