A megyeháza lelke
Címerekben a múlt és jövő

A fekete falon vakítanak a díszes címerek. A Somogy Megyei Önkormányzat címertermében járunk, ahol Somogyország valamennyi településének jelképe megtalálható. Tárgyalások, ülések, sajtótájékoztatók, fogadások gyakori színhelye ez a különleges terem, amely egyedülálló az országban.

S hogy mire használták kezdetben a termet? A megyei tanács időszakában, amikor működött egy végrehajtó bizottság is, akkor itt tartották a vb-üléseket. Meglehetősen komor helyiség volt. Nemcsak a funkciójából adódóan, hanem a dekorációját illetően is, mivel a fekete falak domináltak, s ezt a sötétséget – az akkori korszaknak megfelelően -, jóformán csak egy Lenin-kép próbálta oldani. Aztán még a rendszerváltást megelőzően Lenin eltűnt a falról és egy ide tervezett, mai is látható gobelin vitt némi színt a terembe, és idekerült egy faragott óra - ami már a régi vármegyeházán is mutatta az időt –, s Nagy Ferenc tabi fafaragó Fölszállott a páva című alkotása.

A vb tagjai egyénként egy méterrel magasabban foglaltak helyet, mint a középen ülő előterjesztők. Bármilyen rendezvény zajlik itt, a vezetők az alsó szinten ülnek asztalhoz, míg a vendégeket a felső fél karéjban ültetik le. A rendszerváltás után elsőként a megyecímert, majd az Alpok-Adria-címert helyezték el a teremben, és hamarosan valamennyi város jelképe is megjelent a zöld bársony borítású főfalon. Legutóbb a legfiatalabb somogyi város Nagybajom címere került ide.

A megyei önkormányzat elnöke három éve indítványozta, hogy a millennium évében lehetőleg minden magyar településnek legyen címere és zászlója. S ha a somogyi települések felavatják jelképeiket, akkor átvehetik Somogy címerét és zászlaját is.

A felhívás rendkívül népszerű volt, és a címerkészítés lázba hozta az apró falvakat és a nagyközségeket egyaránt. A somogyi képviselő-testületek is meghányták-vetették, hogy milyen motívumok kerüljenek címerükbe. Ez sok esetben dilemmát jelentett, hiszen múltat és jövendőt akartak ötvözni. 2001. október 23-án mind a kétszáznegyvennégy somogyi település elmondhatta magáról, hogy címerrel rendelkezik. A másolatok a címerterembe kerültek, amelyeket a 2002-es megyenap alkalmából avattak fel. Időközben átrendezték a termet; a tizenhárom város szimbóluma a megyecímer társaságában maradt korábbi helyén, a főfalon, a falvak címerei pedig abc-sorrendben függnek egymás mellett, s a mennyezet alatti körbe a Somoggyal, a Balatonnal, a Kapossal, a Rinyával, a Sióval és a Zseliccel kezdődő települések címerét helyezték el.

A címerek jelentős részét Deák Varga József nagybajomi címergrafikus készítette.

A címergyűjtemény zöme valóban „beszélő” címer, hiszen minden megtalálható benne a város vagy a falu jellegzetességei közül. Ilyen a kies környezetben fekvő falucska, Szilvásszentmárton szilvaág-koszorúzta jelképe is: Szent Márton elhasítja palástját és a fázó koldusnak adja. A legtöbb somogyi címerben egyébként a korábbi földbirtokosok címerének egy-egy eleme jelenik meg. Az oroszlán, a hattyú, a kereszt s a templom is kedvelt motívum, de sok település a rá legjellemzőbb mezőgazdasági eszközöket, a környezetet hangsúlyozza. Így került például a 196 lelkes Rinyakovácsi címerébe az arany gabonakéve, a csoroszlya. A fa, az erdőben, az ágaskodó szarvas a vadban gazdag települést jelképezi. Balatonendréd címere pedig nagy műgonddal készített csipkét ábrázol. A Balaton-parti település ugyanis messzi földön híres a csipkeverésről. A szőlőfürt is sok helyen fellelhető, ami nem csoda, hiszen sokan éltek-élnek a mezőgazdaságból, a szőlő pedig biblikus jelentésű is, a termékenység szimbóluma.

Somogyország címerében is megtalálható a szőlőfürt, s nem lep meg, hogy a közgyűlés elnökének ez a kedvenc címere. Már csak azért is, mert ez a legrégibb. II. Ulászló király 1458-ban Vízkeresztkor adományozta a címert a megyének. Az eredeti címeres levelet a megyei levéltárban őrzik, s az egyik legféltettebb kincse az intézménynek.

A közgyűlés elnöke az elmúlt években sorra járta Somogy településeit és átadta a megyezászlót és a címert – olykor a kormány ajándékát, a fehér selyemből készült millenniumi zászlót is ekkor nyújtották át -, de az is elfordult, hogy a falu jelképeit is ekkor szentelték fel. Ezeknek az eseményeknek különleges volt a hangulatuk. A falu apraja-nagyja ünnepelt ilyenkor, és kimondatlanul is lehetett érezni: a település legújabb kori születésnapját üli. Kitárulkoztak az emberek, mertek örülni, és sokuknak könnyeket cselt szemébe a találkozás. Rég nem látott falubeliek, barátok, rokonok kerekedtek fel ilyenkor – gyakran az országhatárokon túlról -, az elszármazottakat haza szólította a szülőföld. Tanúi akartak lenni a zászlófelvonásnak, mivel ebből a zászlóból nincs még egy a földkerekségen. A települések becses kincse ez, hiszen a jelképekben benne van a múlt, s a jövő, az együvé tartozás reménye is.

Zákányfalu időközben önálló falu, Somogy 245. települése lett.

Lőrincz Sándor